Hír

Egyedi üzemmód, a teszt után a szekrény visszatér szobahőmérsékletre, hogy megvédje a tesztelt terméket

Skálázható hálózati videomegfigyelés, adatteszteléssel szinkronizálva

Vezérlőrendszer karbantartás automatikus emlékeztető és hibaeset-szoftver tervezési funkció

Színes képernyő 32 bites vezérlőrendszer E Ethernet E menedzsment, UCB adathozzáférési funkció

Speciálisan tervezett száraz levegős tisztítóberendezés a vizsgált termék védelmére a felületi páralecsapódás okozta gyors hőmérsékletváltozás ellen

Ipari alacsony páratartalom 20℃/10%-os szabályozhatóság

Automatikus vízellátó rendszerrel, tisztavíz-szűrőrendszerrel és vízhiány-emlékeztető funkcióval felszerelt

Megfelel az elektronikus berendezésekre vonatkozó terhelésvizsgálati követelményeknek, ólommentes eljárással, MIL-STD-2164, MIL-344A-4-16, MIL-2164A-19, NABMAT-9492, GJB-1032-90, GJB/Z34-5.1.6, IPC-9701... és egyéb vizsgálati követelményeknek. Megjegyzés: A hőmérséklet- és páratartalom-eloszlás egyenletességének vizsgálati módszere a belső doboz és az egyes oldalak közötti 1/10-es távolság effektív térmérésen alapul (GB5170.18-87).

Az elektronikus termékek működési folyamatai során az olyan elektromos igénybevételek mellett, mint az elektromos terhelés feszültsége és árama, a környezeti igénybevétel magában foglalja a magas hőmérsékletet és hőmérsékleti ciklusokat, a mechanikai rezgést és ütéseket, a páratartalmat és a sópermetet, az elektromágneses tér interferenciáját stb. A fent említett környezeti igénybevétel hatására a termék teljesítményromlást, paraméter-eltolódást, anyagkorróziót stb., vagy akár meghibásodást is tapasztalhat.

Az elektronikai termékek legyártása után, a szűréstől, a készletnyilvántartáson, a szállításon át a használatig és a karbantartásig, mindegyiket környezeti stressz éri, aminek következtében a termék fizikai, kémiai, mechanikai és elektromos tulajdonságai folyamatosan változnak. A változási folyamat lehet lassú vagy átmeneti, teljes mértékben a környezeti stressz típusától és a stressz nagyságától függ.

Az állandósult állapotú hőmérsékleti igénybevétel az elektronikus termék működési vagy tárolási hőmérséklete. Amikor a válaszhőmérséklet meghaladja a termék által elviselhető határértéket, az alkatrész nem lesz képes a megadott elektromos paramétertartományon belül működni, ami a termék anyagának meglágyulását és deformálódását, a szigetelési teljesítmény csökkenését, vagy akár a túlmelegedés miatti kiégést okozhat. A termék ilyenkor magas hőmérsékletnek van kitéve. A feszültség, a magas hőmérsékleti túlterhelés rövid időn belül a termék meghibásodását okozhatja; ha a válaszhőmérséklet nem haladja meg a termék megadott üzemi hőmérsékleti tartományát, az állandósult állapotú hőmérsékleti igénybevétel hosszú távú hatásban nyilvánul meg. Az idő hatása a termék anyagának fokozatos öregedését, az elektromos teljesítményparaméterek eltolódását vagy romlását okozza, ami végül a termék meghibásodásához vezet. A termék esetében a hőmérsékleti igénybevétel ebben az időpontban hosszú távú hőmérsékleti igénybevétel. Az elektronikus termékek által tapasztalt állandósult állapotú hőmérsékleti igénybevétel a termék környezeti hőmérsékleti terheléséből és a saját energiafogyasztása által termelt hőből származik. Például a hőelvezető rendszer meghibásodása és a berendezés magas hőmérsékletű hőáramlási szivárgása miatt az alkatrész hőmérséklete meghaladja a megengedett hőmérséklet felső határát. Az alkatrész magas hőmérsékletnek van kitéve. Stressz: A tárolási környezet hőmérsékletének hosszú távú stabil működési körülményei között a termék hosszú távú hőmérsékleti stressznek van kitéve. Az elektronikai termékek magas hőmérséklettel szembeni ellenállási határképességét lépcsőzetes magas hőmérsékletű sütési teszttel lehet meghatározni, és az elektronikai termékek hosszú távú hőmérsékleten való élettartamát állandósult állapotú élettartam-teszttel (magas hőmérsékleti gyorsítás) lehet értékelni.

A változó hőmérsékleti igénybevétel azt jelenti, hogy amikor az elektronikai termékek változó hőmérsékleti állapotban vannak, a termék funkcionális anyagainak hőtágulási együtthatóinak különbsége miatt az anyagfelület hőfeszültségnek van kitéve, amelyet a hőmérsékletváltozás okoz. Amikor a hőmérséklet drasztikusan megváltozik, a termék azonnal felrobbanhat és eltörhet az anyagfelületen. Ekkor a termék hőmérsékletváltozás okozta túlterhelésnek vagy hőmérsékleti sokkhatásnak van kitéve; amikor a hőmérsékletváltozás viszonylag lassú, a változó hőmérsékleti igénybevétel hatása hosszú ideig fennáll. Az anyagfelület továbbra is ellenáll a hőmérsékletváltozás okozta hőterhelésnek, és egyes mikroterületeken mikrorepedések keletkezhetnek. Ez a károsodás fokozatosan felhalmozódik, ami végül a termék anyagfelületének repedéséhez vagy töréséhez vezet. Ekkor a termék hosszú távú hőmérsékletnek van kitéve. Változó igénybevételnek vagy hőmérsékleti ciklikus igénybevételnek. Az elektronikai termékek által elszenvedett változó hőmérsékleti igénybevétel a termék elhelyezési környezetének hőmérsékletváltozásából és a saját kapcsolási állapotából adódik. Például meleg beltéri helyről hideg kültéri helyre költözéskor, erős napsugárzás, hirtelen eső vagy vízbe merítés esetén, a talajtól a repülőgép nagy magasságáig történő gyors hőmérséklet-változások, hideg környezetben végzett szakaszos munkavégzés, a felkelő nap és a visszavert nap az űrben. Mikroáramkör-modulok átalakítása, újraforrasztása és átdolgozása esetén a termék hőmérsékleti sokkhatásnak van kitéve; a berendezést a természetes éghajlati hőmérséklet időszakos változásai, a szakaszos munkakörülmények, a berendezésrendszer üzemi hőmérsékletének változásai és a kommunikációs berendezések hívásainak hangerejének változásai okozzák. Az energiafogyasztás ingadozása esetén a termék hőmérsékleti ciklusoknak van kitéve. A hősokk-teszt segítségével értékelhető az elektronikus termékek ellenállása a drasztikus hőmérséklet-változásokkal szemben, a hőmérsékleti ciklus-teszt pedig az elektronikus termékek hosszú távú működési képességének értékelésére használható váltakozó magas és alacsony hőmérsékleti körülmények között.

2. Mechanikai igénybevétel

Az elektronikus termékek mechanikai igénybevétele háromféle igénybevételt foglal magában: mechanikai rezgést, mechanikai ütést és állandó gyorsulást (centrifugális erőt).

A mechanikai rezgési igénybevétel egyfajta mechanikai igénybevétel, amelyet elektronikus termékek hoznak létre egy bizonyos egyensúlyi helyzet körül oda-vissza mozgás közben külső környezeti erők hatására. A mechanikai rezgést okai szerint szabad rezgésre, kényszerített rezgésre és öngerjesztett rezgésre osztják; a mechanikai rezgés mozgástörvénye szerint szinuszos rezgés és véletlenszerű rezgés létezik. Ez a két rezgési forma eltérő roncsoló erővel bír a termékre, míg az utóbbi roncsoló. Mivel nagyobb, a rezgésvizsgálatok értékelésének nagy része véletlenszerű rezgésvizsgálatot alkalmaz. A mechanikai rezgés elektronikai termékekre gyakorolt ​​hatása magában foglalja a termék deformációját, hajlítását, repedéseit, töréseit stb., amelyeket a rezgés okoz. A hosszú távú rezgési igénybevételnek kitett elektronikus termékek a szerkezeti interfészanyagok repedését okozzák a fáradás és a mechanikai fáradás miatt; ha ez bekövetkezik, a rezonancia túlfeszültség miatti repedési meghibásodáshoz vezet, ami azonnali szerkezeti károsodást okoz az elektronikus termékekben. Az elektronikus termékek mechanikai rezgési igénybevétele a munkakörnyezet mechanikai terheléséből származik, mint például a repülőgépek, járművek, hajók, légi járművek és földi mechanikai szerkezetek forgása, pulzációja, oszcillációja és egyéb környezeti mechanikai terhelései, különösen akkor, ha a terméket nem működő állapotban szállítják. Járműre szerelt vagy légi alkatrészként működés közben, működési körülmények között elkerülhetetlen, hogy ellenálljon a mechanikai rezgési igénybevételnek. A mechanikai rezgésvizsgálat (különösen a véletlenszerű rezgésvizsgálat) felhasználható az elektronikus termékek ismétlődő mechanikai rezgéssel szembeni alkalmazkodóképességének értékelésére működés közben.

A mechanikai ütésterhelés egy olyan mechanikai igénybevétel, amelyet egy elektronikus termék és egy másik tárgy (vagy alkatrész) közötti egyetlen közvetlen kölcsönhatás okoz külső környezeti erők hatására, ami a termék erejének, elmozdulásának, sebességének vagy gyorsulásának hirtelen megváltozását eredményezi. A mechanikai ütésterhelés hatására a termék nagyon rövid idő alatt jelentős energiát szabadíthat fel és adhat át, ami súlyos károsodást okozhat a termékben, például meghibásodást, azonnali szakadást/rövidzárlatot, valamint az összeszerelt csomag szerkezetének repedését és törését. A rezgés hosszú távú hatásának okozta kumulatív károsodástól eltérően a mechanikai ütés okozta károsodás a termékben koncentrált energiafelszabadulásként nyilvánul meg. A mechanikai ütésteszt nagysága nagyobb, a lökésimpulzus időtartama pedig rövidebb. A termékkárosodást okozó csúcsérték a fő impulzus. Időtartama csak néhány milliszekundumtól tíz milliszekundumig terjed, és a fő impulzust követő rezgés gyorsan lecseng. Ennek a mechanikai ütésterhelésnek a nagyságát a csúcsgyorsulás és a lökésimpulzus időtartama határozza meg. A csúcsgyorsulás nagysága tükrözi a termékre ható ütőerő nagyságát, és a lökéshullám időtartamának a termékre gyakorolt ​​hatása összefügg a termék természetes frekvenciájával. Az elektronikus termékek által elszenvedett mechanikai ütésterhelés az elektronikus berendezések és berendezések mechanikai állapotának drasztikus változásaiból ered, mint például a vészfékezés és a járművek ütközése, a levegőből és repülőgépekből leeső részek, a tüzérségi tűz, a kémiai energiarobbanások, a nukleáris robbanások stb. A be- és kirakodás, a szállítás vagy a terepi munka által okozott mechanikai ütés, hirtelen erő vagy hirtelen mozgás szintén ellenállóvá teszi a terméket a mechanikai behatásokkal szemben. A mechanikai ütésteszt felhasználható az elektronikus termékek (például áramköri szerkezetek) alkalmazkodóképességének értékelésére a nem ismétlődő mechanikai ütésekhez használat és szállítás során.

Az állandó gyorsulású (centrifugális) feszültség egyfajta centrifugális erőre utal, amelyet a hordozó mozgásirányának folyamatos változása hoz létre, amikor elektronikus termékek mozgó hordozón működnek. A centrifugális erő egy virtuális tehetetlenségi erő, amely a forgó tárgyat távol tartja a forgás középpontjától. A centrifugális erő és a centripetális erő nagyságrendje megegyezik, irányúak pedig ellentétesek. Amint a keletkező külső erő által létrehozott és a kör középpontjára irányuló centripetális erő eltűnik, a forgó tárgy már nem forog, hanem a forgáspálya tangenciális irányában kirepül, és a termék ebben a pillanatban megsérül. A centrifugális erő nagysága összefügg a mozgó tárgy tömegével, mozgási sebességével és gyorsulásával (forgási sugárral). A nem szilárdan hegesztett elektronikus alkatrészek esetében a centrifugális erő hatására a forrasztási kötések szétválása miatt az alkatrészek elrepülésének jelensége lép fel. A termék meghibásodik. Az elektronikus termékekre ható centrifugális erő az elektronikus berendezések és berendezések mozgásirányában folyamatosan változó működési körülményeiből származik, például futó járművek, repülőgépek, rakéták és a változó irányok miatt, így az elektronikus berendezéseknek és a belső alkatrészeknek a gravitáción kívüli centrifugális erőnek is ellen kell állniuk. A hatóidő néhány másodperctől néhány percig terjed. Egy rakéta esetében, amint az irányváltás befejeződött, a centrifugális erő eltűnik, és a centrifugális erő újra megváltozik és újra hat, ami hosszú távú folyamatos centrifugális erőt képezhet. Az állandó gyorsulású vizsgálat (centrifugális vizsgálat) felhasználható az elektronikus termékek, különösen a nagy térfogatú felületszerelt alkatrészek hegesztési szerkezetének szilárdságának értékelésére.

3. Nedvesség okozta stressz

A nedvesség okozta igénybevétel az elektronikus termékek nedvesség okozta igénybevételére utal, amikor bizonyos páratartalmú légköri környezetben működnek. Az elektronikus termékek nagyon érzékenyek a páratartalomra. Amint a környezet relatív páratartalma meghaladja a 30%-ot, a termék fém anyagai korrodálódhatnak, és az elektromos teljesítményparaméterek eltolódhatnak vagy romolhatnak. Például hosszú távú magas páratartalom esetén a szigetelőanyagok szigetelési teljesítménye a nedvesség felszívódása után csökken, ami rövidzárlatot vagy nagyfeszültségű áramütést okozhat; az érintkező elektronikus alkatrészek, például a dugók, aljzatok stb., hajlamosak a korrózióra, amikor nedvesség tapad a felületükhöz, oxidréteget eredményezve, ami növeli az érintkezőeszköz ellenállását, ami súlyos esetekben az áramkör blokkolását okozhatja; rendkívül párás környezetben a köd vagy a vízgőz szikrákat okozhat, amikor a reléérintkezők aktiválódnak, és már nem működnek; a félvezető chipek érzékenyebbek a vízgőzre, miután a chip felülete vízgőzzel érintkezik. Az elektronikus alkatrészek vízgőz okozta korróziójának megakadályozása érdekében tokozást vagy hermetikus csomagolási technológiát alkalmaznak az alkatrészek külső légkörtől és szennyeződéstől való elkülönítésére. Az elektronikus termékek nedvességterhelése az elektronikus berendezések és berendezések munkakörnyezetében lévő rögzített anyagok felületén lévő nedvességből, valamint az alkatrészekbe behatoló nedvességből származik. A nedvességterhelés nagysága összefügg a környezeti páratartalommal. Országom délkeleti partvidékein magas a páratartalom, különösen tavasszal és nyáron, amikor a relatív páratartalom eléri a 90%-ot, a páratartalom hatása elkerülhetetlen probléma. Az elektronikus termékek magas páratartalmú körülmények közötti használatra vagy tárolásra való alkalmasságát állandó állapotú nedvesség-hővizsgálattal és páratartalom-állósági vizsgálattal lehet értékelni.

4. Sópermet-stressz

A sópermet-feszültség az elektronikus termékek anyagfelületén fellépő sópermet-feszültségre utal, amikor azok légköri diszperziós környezetben működnek, amely sótartalmú apró cseppekből áll. A sóköd általában a tengeri éghajlati környezetből és a szárazföldi sóstavak éghajlati környezetéből származik. Fő összetevői a NaCl és a vízgőz. A Na+ és Cl- ionok jelenléte a fémanyagok korróziójának kiváltó oka. Amikor a sópermet a szigetelő felületére tapad, csökkenti annak felületi ellenállását, és miután a szigetelő elnyeli a sóoldatot, a térfogati ellenállása 4 nagyságrenddel csökken; amikor a sópermet a mozgó mechanikus alkatrészek felületére tapad, a korrozív anyagok képződése miatt megnő. Ha a súrlódási együttható megnő, a mozgó alkatrészek akár be is szorulhatnak; bár a félvezető chipek korróziójának elkerülése érdekében tokozási és légmentes tömítési technológiát alkalmaznak, az elektronikus eszközök külső csatlakozói gyakran elveszítik funkciójukat a sópermet-korrózió miatt; a NYÁK-on fellépő korrózió rövidzárlatot okozhat a szomszédos vezetékekben. Az elektronikus termékekre ható sópermet-feszültség a légkörben lévő sópermetből származik. A part menti területeken, hajókon és hajókon a légkör sok sót tartalmaz, ami komoly hatással van az elektronikus alkatrészek csomagolására. A sópermet-teszt felhasználható az elektronikus csomagolás korróziójának felgyorsítására, hogy felmérje a sópermet-állóság alkalmazkodóképességét.

5. Elektromágneses stressz

Az elektromágneses feszültség az elektronikus termék váltakozó elektromos és mágneses mezők elektromágneses terében fellépő elektromágneses feszültségre utal. Az elektromágneses mező két aspektusból áll: az elektromos mezőből és a mágneses mezőből, jellemzőit pedig az elektromos térerősség (E) (vagy elektromos elmozdulás D) és a mágneses fluxussűrűség (B) (vagy mágneses térerősség H) képviseli. Az elektromágneses mezőben az elektromos mező és a mágneses mező szorosan összefüggenek. Az időben változó elektromos mező hozza létre a mágneses mezőt, az időben változó mágneses mező pedig az elektromos mezőt. Az elektromos mező és a mágneses mező kölcsönös gerjesztése az elektromágneses mező mozgását okozza, elektromágneses hullámot képezve. Az elektromágneses hullámok önmagukban is terjedhetnek vákuumban vagy anyagban. Az elektromos és mágneses mezők fázisban oszcillálnak és merőlegesek egymásra. A térben hullámok formájában mozognak. A mozgó elektromos mező, a mágneses mező és a terjedési irány merőleges egymásra. Az elektromágneses hullámok terjedési sebessége vákuumban a fénysebesség (3×10^8 m/s). Az elektromágneses interferencia által érintett elektromágneses hullámok általában a rádióhullámok és a mikrohullámok. Minél magasabb az elektromágneses hullámok frekvenciája, annál nagyobb az elektromágneses sugárzási képesség. Elektronikus alkatrészek esetében az elektromágneses tér elektromágneses interferenciája (EMI) a fő tényező, amely befolyásolja az alkatrész elektromágneses kompatibilitását (EMC). Ez az elektromágneses interferenciaforrás az elektronikus alkatrész belső alkatrészei és a külső elektronikus berendezések közötti kölcsönös interferenciából származik. Komoly hatással lehet az elektronikus alkatrészek teljesítményére és működésére. Például, ha egy DC/DC tápegység belső mágneses alkatrészei elektromágneses interferenciát okoznak az elektronikus eszközökben, az közvetlenül befolyásolja a kimeneti feszültségingadozás paramétereit; a rádiófrekvenciás sugárzás elektronikus termékekre gyakorolt ​​hatása közvetlenül behatol a belső áramkörbe a termék burkolatán keresztül, vagy zavaró tényezővé alakul, és behatol a termékbe. Az elektronikus alkatrészek elektromágneses interferencia-ellenálló képességét elektromágneses kompatibilitási teszttel és elektromágneses mező közeli mező szkennelési detektálásával lehet értékelni.