1. Termikus ciklus teszt
A hőciklus-tesztek általában kétféle típusúak:magas és alacsony hőmérsékletű ciklustesztek, valamint hőmérséklet- és páratartalom-tesztek. Az előbbi főként a fényszórók magas hőmérsékletű és alacsony hőmérsékletű váltakozó ciklusú környezettel szembeni ellenállását vizsgálja, míg az utóbbi főként a fényszórók magas hőmérsékletű, magas páratartalmú és alacsony hőmérsékletű váltakozó ciklusú környezettel szembeni ellenállását vizsgálja.
A magas és alacsony hőmérsékletű ciklustesztek általában meghatározzák a ciklusban lévő magas és alacsony hőmérsékleti értékeket, a magas és az alacsony hőmérsékleti érték közötti időtartamot, valamint a hőmérsékletváltozás sebességét a magas és alacsony hőmérsékleti átalakítási folyamat során, de a tesztkörnyezet páratartalmát nem határozzák meg.
A magas és alacsony hőmérsékleti ciklikus teszttel ellentétben a hőmérséklet- és páratartalom-teszt a páratartalmat is meghatározza, és ezt általában a magas hőmérsékleti részben adják meg. A páratartalom lehet állandó állapotban, vagy változhat a hőmérséklet változásával. Általánosságban elmondható, hogy az alacsony hőmérsékleti részben nincsenek vonatkozó előírások a páratartalomra vonatkozóan.
2. Termikus sokkvizsgálat és magas hőmérsékleti vizsgálat
A célja ahősokk tesztA vizsgálat célja a fényszóró drasztikus hőmérséklet-változásokkal szembeni ellenállásának vizsgálata. A vizsgálati módszer a következő: kapcsolja be a fényszórót, és működtesse egy ideig normál hőmérsékleten, majd azonnal kapcsolja ki, és merítse a fényszórót normál hőmérsékletű vízbe a megadott ideig. A merítés után vegye ki a fényszórót, és figyelje meg, hogy vannak-e rajta repedések, buborékok stb., és hogy a fényszóró normálisan működik-e.
A magas hőmérsékletű teszt célja a fényszóró magas hőmérsékletű környezettel szembeni ellenállásának vizsgálata. A teszt során a fényszórót egy magas hőmérsékletű környezetre alkalmas dobozba helyezik, és meghatározott ideig állni hagyják. Az állási idő letelte után kiszerelik a formából, és megfigyelik a fényszóró műanyag alkatrészeinek helyi szerkezeti állapotát, valamint azt, hogy van-e deformáció.
3. Por- és vízálló teszt
A porállósági teszt célja a fényszóróház azon képességének vizsgálata, hogy megakadályozza-e a por bejutását, és megvédi-e a fényszóró belsejét a por behatolásától. A tesztben használt szimulált por a következőket tartalmazza: talkumpor, Arizona A2 por, 50% szilikátcementtel és 50% pernyével kevert por stb. Általában 2 kg szimulált port kell elhelyezni 1 m³-es térben. A porfúvás folyamatos porfúvással vagy 6 másodperces porfúvással és 15 perces szünettel történhet. Az előbbit általában 8 órán át, míg az utóbbit 5 órán át tesztelik.
A vízállósági vizsgálat célja a fényszóróház teljesítményének vizsgálata, hogy megakadályozza a víz bejutását és megvédje a fényszóró belsejét a víztől. A GB/T10485-2007 szabvány előírja, hogy a fényszórókat speciális vízállósági vizsgálatnak kell alávetni. A vizsgálati módszer a következő: a mintára vizet permetezve a szórócső középvonala lefelé, a vízszintes forgótányér függőleges vonala pedig körülbelül 45°-os szöget zár be. A csapadékmennyiségnek el kell érnie a (2,5~4,1) mm·perc-1 értéket, a forgótányér sebessége körülbelül 4r·perc-1, és a vizet folyamatosan permetezzük 12 órán át.
4. Sópermet-teszt
A sópermet-teszt célja a fényszórók fém alkatrészeinek sópermet-korrózióval szembeni ellenállásának vizsgálata. Általában a fényszórókat semleges sópermet-tesztnek vetik alá. Általában nátrium-klorid-sóoldatot használnak, amelynek tömegkoncentrációja körülbelül 5%, pH-értéke pedig körülbelül 6,5-7,2, ami semleges. A teszt gyakran permetezés + szárítás módszert alkalmaz, azaz a folyamatos permetezés után a permetezést leállítják, és a fényszórót hagyják megszáradni. Ezt a ciklust a fényszórók több tucat vagy több száz órán át tartó folyamatos tesztelésére használják, majd a teszt után a fényszórókat kiveszik, és megfigyelik a fém alkatrészeik korrózióját.
5. Fényforrás besugárzási teszt
A fényforrás besugárzási tesztje általában a xenonlámpák tesztelésére utal. Mivel a legtöbb autólámpa kültéri termék, a xenonlámpák tesztelésekor gyakran használt szűrő a napfényszűrő. A többi, például a besugárzás intenzitása, a doboz hőmérséklete, a tábla vagy a fekete címke hőmérséklete, a páratartalom, a világos mód, a sötét mód stb. termékenként eltérő lehet. A teszt befejezése után az autólámpákat általában színkülönbség, szürkeárnyalat-besorolás és fényesség szempontjából tesztelik, hogy ellenőrizzék, ellenáll-e a fény okozta öregedésnek.
Közzététel ideje: 2024. augusztus 20.